Keller-Alánt Ákos a Szabad Európa újságírója. Korábban a Magyar Narancs munkatársa volt, de több külföldi lapban is megjelentek írásai (Balkan Insight, Deutsche Welle, Internazionale). Oknyomozó munkájáért többször díjazták Magyarországon és külföldön is.
A Magyar Sajtódíjra a közmédiában működő cenzúra mechanizmusainak, személyi összefüggéseinek és gyakorlatának részleteit bemutató írásaiért jelölték. Az indoklás szerint:
„Hogy a közmédia a Fidesz és a kormány politikai befolyása alatt áll, azt mindenki tudja, aki a magyar közéleti sajtóban dolgozik és/vagy fogyasztja a közmédia tartalmait. Keller-Alánt Ákosnak azonban sikerült az, ami előtte még senkinek: cikksorozatában az érintetteket megszólaltatva kézzelfoghatóvá és átélhetővé tenni a politikai cenzúra működését. A cikkek a magyar sajtó teljes (nem kormányoldali) részét bejárták, és világszerte figyelmet keltettek. A cikksorozat a tavalyi évben az egyik legfontosabb közéleti tartalom volt a hazai médiában/médiáról.”
A Földes Anna Interjúdíjat Serdült Viktória, a HVG munkatársa kapta.
Az újságíró a koronavírus-járvány második hullámának csúcsán Csilek András infektológussal készült interjújáért (Van az emberi szenvedésnek egy olyan foka, amit nem szabad megmutatni) kapja az elismerést.
Gulyás Mártonnak és a Partizán szerkesztőségének ítélte a MÚOSZ Gazdaságpolitikai és Médiatudományi Szakosztálya a Gazdasági Újságíró Díjat. Mint a szakosztály a méltatásában írja: „Gulyás Márton és a Partizán szerkesztősége néhány hónap alatt robbant be a köztudatba, és lett az egyik legfontosabb tájékozódási pont. Arról kérdez a műsorvezető, amire azokban a napokban a legfontosabb rákérdezni, azt kérdezi, akit meg kell szólítani, olyan tempóban és olyan felkészülten, amire már nagyon régen volt példa. Aki ismeri a műfajt, tudja, hogy ez nagyon komoly csapatmunka. A témaválasztás, az alanyok becserkészése, a beszélgetések dramaturgiájának felépítése, a hangütés jó megválasztása, a pártatlanságban a fegyelmezettség, az interjúalany menekülési igyekezetével szemben a bátorság, a többszöri visszakérdezés, a tények alapos ismerete, a történelmi összefüggések figyelembe vétele, ezek mind folyamatosan és magas színvonalon, valahonnan mindig új lendületet is merítve jelennek meg Gulyás Márton és a szerkesztőség munkáiban. Eredeti megközelítésük szinte mindig megerősíti a felismerést, hogy a közgazdasági összefüggések nem hagyhatóak figyelmen kívül a látszólag csak politikainak tűnő játszmák elemzésekor sem. Médiatörténelem is, amit a Partizán művelt. Felvette a versenyt a milliárdos költségvetéssel dolgozó politikai propaganda-nagyüzem „kaptafa” gyáraival , és bebizonyította, hogy szinte csak a közösségi forrásokra támaszkodva is előállítható magas színvonalú, sokak számára elérhető médiatermék.”